Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 30 találat lapozás: 1-30

Névmutató: Zeyk Domokos

1994. május 27.

Máj. 28-án Székelykeresztúron az árvaház ünnepélyesen felveszi Zeyk Domokos, a fehéregyházi csata hősének nevét. Az árvaházban 3-18-éves korig 128 gyermek él. Az árvaház magyar nyelvű állami intézmény, amelyben a református, római katolikus és unitárius vallásoktatás folyik. Zeyk Domokos életét Vita Zsigmond idézte fel: 1816-ban született Diódon, a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanult, majd hazament Diódra gazdálkodni. Az 1848-as szabadságharcban beállt Bem tábornok seregébe. Bem a kiváló katonát maga mellé vette, hadsegédnek. Kolozsvárról Zeyk Domokos űzte ki a császári hadsereget. Bem csapatai nem állomásoznak Nagyenyed közelében, így sikerült a várost és vidékét feldúlni, lakosait megölni Axente román csapatainak. Zeyk Domokos a fehéregyházi csatában is hősiesen harcolt a túlerővel szemben. Az orosz csapatok felszólították a megadásra, ő azonban nem tett eleget a felszólításnak, hanem főbe lőtte magát. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./

1997. április 3.

Székelykeresztúron 1870-től 1955-ig működött a magyar tanítóképző. Akkor megszüntették a képzést és létrehozták a falai között a magyar nevelőotthont árva gyermekek részére. Jelenleg 467 kiskorú él a Zeyk Domokos Nevelőotthonban, az országban működő 214 hasonló otthon közül kevés ilyen zsúfolt intézet van. /Szász Csaba: Udvarhely körzetéből vannak a legtöbben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 3./

1999. február 12.

Demeter Zsigmond István /sz. Székelykeresztúr, 1958. máj. 26./ nem végzett képzőművészeti főiskolát, szülővárosában él és faragással foglalkozik. Több sikeres kiállítása volt. Székelykeresztúron, az Orbán Balázs Gimnázium előtt áll az iskola névadójának bronzszobra /1991-ben állították föl/, Demeter egyik alkotása. Több iskolában áll egy-egy szobra, Gagy iskolájában Móra Ferenc, Szentábrahámban Benedek Elek szobra, mindkettőt fából faragta ki. Ugyancsak az említett gimnázium részére készült Berde Mózes bronzszobra, a gyermekotthonnak pedig a kőből faragott Zeyk Domokos-szobor. Rugonfalván állították föl milleneumi emlékművét. Belgiumba és Magyarországra is meghívták köztéri szobor elkészítésére. /Pál Júlia: Megszólal a székely világ. = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), febr. 12.-18., II. évf. 6. sz. /

2000. november 2.

Székelykeresztúron okt. 28-án a Zeyk Domokos Gyermekotthonban emlékeztek Székelyföld első magyar nyelvű tanítóképzője megalakulásának 130. évfordulójára. Székelykeresztúron 1870. okt. 31-én nyitotta meg kapuit az első állami tanítóképző, amely működésének 85 éve folyamán szellemi műhellyé válva bocsátja ki padjaiból az erdélyi magyar kultúra hű katonáit, a tanítókat. 1911-ben épült fel a tanítóképző új, háromemeletes épülete, ebben 44 évig folyt a tanítóképzés. 1955-ben egy tanügyminiszteri rendelettel megszüntették az erdélyi tanítóképzés e fellegvárát és az épületben gyermekotthont létesítettek. /László Milkós, Székelykeresztúr: A tanítóképzőre emlékeznek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

2001. augusztus 15.

Felszámolják a csíksomlyói Domokos Pál Péter, valamint a székelykeresztúri Zeyk Domokos Gyermekotthont - jelentette be Ion Proca, a Hargita megyei gyermekvédelmi igazgatóság vezetője. A Mindenek előtt a gyerekek elnevezésű program keretében elnyert pénzösszegekkel felgyorsulhat a reform. Aug. 13-án Bukarestben ismertették az ebből célból Romániának jóváhagyott 19 millió eurós Phare-programot, amelyből 830 000 eurót kapnak a Hargita megyei projektek - közölte Ion Proca. A vezérigazgató elmondta, hogy a gyermekvédelmi igazgatóság mind a négy pályázata támogatást nyert. Három projekt az alternatív elhagyott, illetve árvagyermek-gondozást célozza, ezek keretén belül számolnák fel a csíksomlyói, illetve a székelykeresztúri gyermekotthont, helyettük családi típusú központokat hoznak létre. A két otthonban élő mintegy 400 gyermek közül a 10-11 évesek az úgynevezett kismamaszállásokra kerülnének, míg a nagyobbakat helyeznék el a családi központokban. 32 magánházat vásárolnak, majd ezeket átalakítják. A központokat olyan térségekben kívánják létrehozni, ahonnan a gyerekek származnak. A megyében már nyolc ilyen családi központ működik, az eddigi tapasztalatok alapján sokkal jobban megfelelnek a követelményeknek, mint a jelenlegi gyermekotthonok. A harmadik projektre 112 000 eurót hagytak jóvá. Az összeget gondozók alkalmazására és szakképzésére fordítják. A negyedik tervezet a Pro Autist Alapítvánnyal közösen a gyermekvédelmi igazgatóság autista gyermekek számára hoz létre központot Székelyudvarhelyen. /Szüszer-Nagy Róbert: Megszűnik két gyermekotthon. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 15./

2002. február 15.

A Tanügyminisztérium 1955-ben minden indoklás nélkül megszüntette a székelykeresztúri tanítóképzőt, és helyébe gyermekotthont létesített. Az otthon első nemzedéke a kézdivásárhelyi és csíksomlyói gyermekotthonokból hozott 120 növendék volt. Az intézet növendékeinek száma évről évre nőtt, a csúcsot az 1984–85-ös tanév jelentette, amikor a gyermekotthonnak 647 növendéke volt. Abban az évtizedben vált ez az intézet Románia legnagyobb magyar gyermekotthonává. Az intézet legutóbbi történetében fontos dátum volt 1994. május 20., ugyanis ekkor vette fel az 1848–49-es szabadságharc hősének, Zeyk Domokosnak a nevét, ugyanakkor leleplezték az intézet előtt lévő Zeyk Domokos-szobrot is. Egy másik fontos dátum 1998 júniusa. Ekkor az 1997/26-os számú sürgősségi kormányrendelet és több kormányhatározat alapján Romániában a gyermekotthonok a Tanügyminisztérium hatásköréből a megyei tanácsok rendelkezésébe kerültek, ez történt a keresztúri gyermekotthonnal is. Hargita Megye Tanácsának határozata értelmében 2002. végéig fel kell számolni a székelykeresztúri Zeyk Domokos Gyermekelhelyező Központot. Eddig négy pályázatot nyújtottak be a Pharehoz azzal a céllal, hogy a nagy árvaházat kisebb, családias központokra cserélhessék. Bodó József, a központ igazgatója elmondta, hogy a jelenlegi 196 növendékből 155-160 családi házakba fog kerülni. A múlt évben megnyert Phare-program alapján 20 házat vásárolnak Székelykeresztúr, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós környékén, és ezeket családi otthonokká alakítják át. Általában 8–10 gyermek, 3 nevelő és egy kisegítő alkalmazott kerül egy-egy otthonba. A városi iskolaigazgatók ebben az épületben látják a székelykeresztúri szakmai oktatás bázisának kialakítási lehetőségét. /László Miklós: Megszűnik a gyermekotthon. Családokhoz kerülnek a keresztúri árvák. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 15./

2003. július 31.

A Hargita Megyei Tanács hivatalosan átadta a helyi önkormányzatnak az egykori keresztúri árvaház épületét, mely mostantól a Zeyk Domokos Iskolaközpont hatáskörébe tartozik. Bartos László, az iskola igazgatója elmondta, hogy az intézmény 2000-ben alakult, és jelenleg három közgazdaságtan profilú, valamint egy román tannyelvű és négy szakiskolai osztállyal (textil, mezőgazdaság, faipar és mechanika szak) rendelkezik. A következő tanévtől az igények függvényében növelni fogják a szakok számát, s valószínűleg esti tagozatot is indítanak. Az épület segít abban, hogy műhelyeket létesítsenek, ugyanakkor minden osztály saját tantermet kap, a megnagyobbodott bentlakást pedig akár anyagi forrásként is használhatják, ha vakációban kiadják különböző csoportoknak. Bartha Éva, a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy az árvák részére ingatlanokat vásároltak, és a gyerekeket június végéig sikerült kiköltöztetni az "anyaépületből". A 11 év alattiak nevelőszülőkhöz kerültek, a nagyobbak pedig házakban, illetve tömbházlakásokban maradhatnak 18 éves korukig. Ha nappali tagozaton továbbtanulnak, ez a határidő 26 éves korukig tolódik ki. A gyerekek új lakhelyeként szolgáló ingatlanokat Székelykeresztúron, Boldogfalván, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Miklósfalván és Szentegyházán vásárolták, ahol az árvák továbbra is állandó szakfelügyelet alatt állnak. Legutóbb 32 házat vásároltak, ezekkel 49-re nőtt az ingatlanok száma. /Tóth Adél: A helyiek tulajdonába került az árvaház. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 31./

2005. május 19.

A székelykeresztúri Zeyk Domokos Iskolaközpontban május 9. és 15. között ötödik alkalommal szervezték meg az ünnepi hetet. A diákok megkoszorúzták Zeyk Domokos szobrát. Volt Ki mit tud? vetélkedő, leleplezték a tanítóképző első igazgatója, a tibódi születésű Gyertyánffy István tanár emléktábláját. A tudományos ülésszakon Szabó K. Attila nyugalmazott tanár ismertette Gyertyánffy István életét és munkásságát, Péterffy Miklós ny. tanár a volt gyermekotthon iskolájának történetét, Bartos László igazgató a Zeyk Domokos Iskolaközpont történetét, Zsigmond Ibolya tanár és Feleki András oktatómester a szakoktatás múltját és jelenét mutatták be. /László Miklós: Ünnepelt a Zeyk Domokos Iskolaközpont. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 19./

2005. szeptember 26.

Másfél évvel ezelőtt a zetelaki születésű, Norvégiában élő Ilyés László a keresztúri árvaházba látogatott, ahol szembesült az áldatlan állapottal. Norvégiai településének iskolája segítségével gyűjtést szervezett, az összeszedett pénzből pedig megvásárolta a rugonfalvi nemesi kúriát, amelyet helyi vállalkozók segítségével felújítottak. Szeptember 24-én átadták az épület a Zeyk Domokos Alapítványnak. Az ünnepségen jelen volt a norvég nagykövetség munkatársa, a gyűjtést szervező és lebonyolító norvég iskola képviselője, valamint a kezdeményező Ilyés László, illetve a Magyar Máltai Szeretetszolgálat első embere, Kozma Imre atya is. A tatarozott rugonfalvi, kúria épülete családi házzá alakul át, előreláthatóan nyolc árva gyereknek adva otthont. /mlf: A nemesi kúriából árva gyerekek háza lett. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 26./

2005. november 15.

Sok olyan fiatal van, aki valamilyen oknál fogva nem tudta elvégezni a nyolc osztályt, így nincs megfelelő végzettsége, szakmája. Ezen segít a megállapodás, melyet a németországi és székelykeresztúri Domus Egyesület, a megyei tanfelügyelőség és a Zeyk Domokos Iskolaközpont vezetősége kötött. Ennek értelmében a következő tanévtől a Zeyk Domokos Iskolaközpontban beindítanak egy osztályt ezen fiatalok számára. Az osztály a szakiskola keretében építkezési szakosztályként működne, hároméves időtartammal, a sikeresen végző fiatalok pedig szakmunkás bizonyítványt kapnak. Az iskola a tanulóknak ingyenes bentlakást, a Domus pedig ingyenes ebédet biztosít. /László Miklós: Második esély a fiataloknak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 15./

2005. december 16.

A szakközépiskolák diákjai számára külön szerveztek általános műveltségi vetélkedőt. Dáné Szilárd magyar szakos tanfelügyelő felkarolta a kezdeményezést, és októberben pályázatot hirdetett egy József Attila életéről és munkásságáról szóló vetélkedőn való részvételre. Hargita megyében 30 szakközépiskolájából mindössze 6 iskolából neveztek be a pályázatra. Az iskolák képviselői december 15-én mérték össze tudásukat Székelykeresztúron, a Zeyk Domokos Szakközépiskolában. Hagyományteremtő szándékkal szervezték meg a szakközépiskolás diákok vetélkedőjét. /Takács Éva: Szakközépiskolások vetélkedője. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 16./

2006. július 12.

Három hét választ el a fehéregyházi Petőfi-ünnepségtől. Az Ispán-kút környéke rendezettnek tűnik. A turulmadaras emlékműhöz kis bekötőút vezet, korszerűsítették, mégis rosszul néz ki. A bekötőút előtt könnyen el lehet suhanni, a táblák nem feltűnőek. A múzeumházikó tetőzetén befolyik a víz, felújításra lenne szükség. A nemrég létesült Magyar Ház csoportokat fogadhat, találkozók, szeretetvendégségek színhelyéül is szolgál. Az Ispán-kúttól nem mesze, Héjjasfalva első házai közé ékelve szomorkodik Köllő Miklós szobrászművész alkotása, a Zeyk Domokos-emlékmű. Semmi sem hirdeti jelenlétét. Zeyk Domokos honvéd százados megmentette Bem tábornok életét, ő maga pedig a hősi halált választotta a rabság helyett. Az emlékmű körül nagyra nőtt a fű, nem, látszik a gondozás nyoma. /(b.d.): Fehéregyháza körül. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 12./

2007. május 17.

A hét elején Székelykeresztúron a Zeyk Domokos Szakközépiskolában megkezdődött az iskolahét, felavatták az intézmény zászlóját és címerét. Benyovszki Lajos polgármester elmondta, hogy annak idején, 2000-ben az anyagiak miatt nem volt könnyű határozni az intézet létrehozásáról. Most, látva az eredményeket. állítja, hogy jól döntöttek. Antal Erzsébet magyartanár bemutatta az iskola évkönyvét, Feleki András oktatómester pedig ismertette a most negyedik alkalommal megnyíló szakmai kiállítást. Az ünnepi hangulatot emelte az Antal Erzsébet tanárnő által betanított irodalmi összeállítás. A Zeyk Domokos Szakközépiskola 2000-ben létesült, lehetőséget nyújtva a környék mintegy 36 települése fiataljainak a szakközépiskolai tanulmányok elvégzésére. Székelykeresztúron múltja van a szakoktatásnak, ugyanis 1931 októberében Erdélyben először itt indult az első unitárius téli gazdasági iskola, amely 1948 után szakiskolaként működött. Az iskola háromemeletes épületét 1911-ben tanítóképzőnek építették. Az Erdély-szerte híres tanítóképzőt 85 évi fennállása után a minisztérium 1955-ben megszüntette, az épületben gyermekotthont létesített, amely Románia legnagyobb magyar gyermekotthonává nőtte ki magát. 1998-ban gyermekelhelyező központtá alakult, ezt pedig később felszámolták. Az iskolának jelenleg 499 tanulója van. /László Miklós: Iskolahét Székelykeresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 17./

2008. február 14.

Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeumban február 14-én nyílik Demeter István Márványálom című szobrászati kiállítását. Az alkotó a Haáz Rezső Múzeum restaurátora, de képzőművészeti munkákkal régóta bemutatkozott. Linómetszeteiből levelezőlap-sorozat készült, gyerekirodalmi kötetet illusztrált, a nyolcvanas években a gyergyószárhegyi alkotótábor rendszeres vendége volt. Legismertebbek köztéri szobrai, melyek közül kiemelkedőek a mellszobrok. Orbán Balázs, Berde Mózes, Zeyk Domokos székelykeresztúri, Kőrösi Csoma Sándor gyergyószárhegyi, Marosi Gergely siménfalvi szobrai mellett említhető Móra Ferencet (Gagy), Benedek Eleket (Szentábrahám), Kölcseyt (Dunakeszi, Mo.) ábrázoló munkáit. Az anyaországban (Püspökhatvan, Kozárd, Csurgó, Dunakeszi) és Belgiumban is több köztéri alkotása áll. /P. Buzogány Árpád: Márványálom a múzeumban. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 14./

2008. március 15.

Székelykeresztúron számos hely idézi az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc történéseit, valamint a forradalom költője, Petőfi Sándor emlékét. Az 1990 utáni években a Petőfi Sándor Általános Iskola előterében talapzatra került Márkos András 1948-ban mintázott és a szentkeresztbányai gyárban kiöntött, majd sokáig múzeumi raktáron tartott vas-Petőfije. Ezekben az években Demeter István helyi, fiatal szobrász elkészítette Orbán Balázs, Berde Mózes (1848-as kormánybiztos) bronzszobrát és Zeyk Domokos (Pefőfi honvéd-százados bajtársa) kőszobrát. A három személyiség nevét egy helyi iskola viseli, a szobrok az iskolák előtti parkokban állnak. Dunakeszi testvérváros 1998-ban, a szabadságharc 150. évfordulóján Petőfit és Bem tábornokot ábrázoló bronz kompozíciót állított fel a Gyárfás-kúria udvarán, majd 2005. március 15-én a Dunakeszin élő lengyel kisebbség helyezett el Bem József-emléktáblát a kúria falán és az épület előszobájában megnyílt a Petőfi-emlékszoba. Most pedig március 15-én a Csekefalvi utca sarkán álló épületre újabb Petőfi-emléktábla kerül a következő felirattal: „E ház helyén állt az egykori Szakál János-féle vendéglő, ahol Petőfi Sándor utolsó éjszakáját töltötte. ” /Fodor S. Sándor: Székelykeresztúr. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 15./

2008. május 24.

Székelykeresztúron a Zeyk Domokos Iskolaközpont iskolaheti rendezvényei közül egyik legjelentősebb volt a Bölöni Domokos íróval, a marosvásárhelyi Népújság napilap újságírójával, valamint Kedei Zoltán festőművésszel tartott találkozó. A beszélgetésen Bölöni Domokos Széles utcán jár a bánat /Juventus Kiadó, Marosvásárhely, 2007/ című, harminckét rövidprózai írást tartalmazó könyvét ismerhették meg a megjelentek. Bölöni Domokos Hullámok boldogsága című első könyve 1980-ban jelent meg, Bajor Andor és Szilágyi István írt hozzá ajánlást. 1995-ig még három kötete látott napvilágot, azután minden évben egy-egy rövidprózákat tartalmazó könyve. A vegyes lakosságú faluból, Szászdányánból származó Bölöni Domokos szeret terepre járni, ismeri a vidéki ember észjárását. Számára a szatíra az imádott műfaj. Eddig a rövidprózai írások mellett egy kisregényt is írt, de megjelent írásaiból össze lehetne válogatni egy nagy kötetre való, sziporkázó, vidám anyagot is. Bölöni Domokos vallja: „Megkeseredetten is kacagva írok”. Nincs jó véleménye a könyvkiadásról, úgy véli, e téren a kilencvenes évek végi partizánkodás még ma is tart. Olykor már visszatetsző, hogy bárki bármit kiadhat, ha pénze van hozzá. Elmondta, évente ír egy kis kötetre valót, amit a maga erejéből és jóindulatú barátai segítségével kiad. A másik meghívottja Kedei Zoltán, marosvásárhelyi festőművész volt, aki Székelykeresztúron járt középiskolába, és itt érettségizett. A találkozón bemutatták festményeinek reprodukcióit tartalmazó albumát. /László Miklós: Találkozás Bölöni Domokossal és Kedei Zoltánnal. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 24./

2008. november 19.

A közel tízezer lelket számláló Székelykeresztúrnak és a hozzá tartozó településeknek tizenhat esztendőn át az RMDSZ-es Benyovszki Lajos volt a polgármestere, aki jelenleg megyei tanácsosként tevékenykedik. A júniusi helyhatósági választásokon egy fiatal informatikus-közgazdászra, a szintén RMDSZ-es Rafai Emilre voksoltak a választók. Székelykeresztúrnak egy általános és három középiskolája van: a Berde Mózes Unitárius Gimnázium, az Orbán Balázs Elméleti Líceum (ahol elemi tagozat is működik), a Zeyk Domokos Szakközépiskola, amelyek az egész kistérséget kiszolgálják. Az Orbán Balázs iskola jelenleg az unitárius gimnázium épületében működik, ahonnan ki kell költöznie jövő év őszéig. 2006-ban nekifogtak az új iskolaépület felépítésének. A minisztérium által megítélt finanszírozás akadozik, ezért az építkezés lassan halad. /Lázár Emese: Szívügye a Sóskút. Beszélgetés Rafai Emil székelykeresztúri polgármesterrel nyomában. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 19./

2010. május 19.

Újabb magyar utcanevek Marosvásárhelyen
Hat helyi, vagy a városhoz kötődő magyar és ugyanannyi román személyiségről készül holnap utcát elnevezni a marosvásárhelyi tanács. Mind a tizenkét új utcát a Maros jobb partján, a remeteszegi övezetben alakították ki.
Az RMDSZ javaslatára ezentúl utca fogja viselni Szotyori József, a város egykori főorvosa, Dósa Elek jogász, a Református Kollégium tanára, Gálfi Mihály, a Postaréten kivégzett székely vértanú, Zeyk Domokos, Bem apó hadnagya, Hints Ottó, a romániai repülőmodellezés atyja, valamint dr. Pongrácz Antal fogorvos és vívóbajnok nevét. A Mózes Levente RMDSZ-es helyi tanácsos kidolgozta javaslatot a névadó bizottság valamennyi tagja elfogadta. „Van egy elvi egyességünk a román kollégákkal, hogy tiszteletben tartjuk egymás javaslatait. Most már ők vannak többségben a testületben, de ezzel nem éltek vissza. Remélem, hogy csütörtökön a plénum is elfogadja a szakbizottság javaslatait” – fejtette ki a Krónikának Mózes.
A konszenzus kialakulásának alapfeltétele az, hogy mind a magyar, mind a román tanácsosok olyan javaslatokkal éljenek, amelyek nem sértik a másik közösséget. A többi hat utcát Ioan Vescanról, Vasile Săbădeanuról, Zeno Vanceáról, Simion Mîndrescuról, Ion Vlasiuról és Grigore Ploieşteanuról neveznék el. Csak az utóbbi kapcsán merültek fel bizonyos kérdőjelek, hisz a néhány éve elhunyt történész és tudományos kutató a 90-es évek elején a Vatra Românească szélsőséges szervezet egyik zászlóvivőjeként számos magyarellenes megnyilvánulás szervezője vagy részese volt. Szintén Ploieşteanu volt az, aki a prefektúra keretében működő névadó bizottság elnökeként megpróbálta megakadályozni, hogy a belváros egyik utcája ismét felvegye Kossuth Lajos nevét.
A városi tanács ugyanakkor korábban már elfogadta, hogy a Hidegvölgy és a Csereerdő között épülő Belvedere lakópark utcái és sétányai európai fővárosok nevét kapják. A lakónegyed két főútját Bukarestről és Budapestről nevezték el, miután előzőleg a tanácsi határozatot előkészítő városházi illetékesek a magyar fővárosnak mindössze egy kis zsákutcát szántak. „Eredetileg a lakópark két főútját Bukarestről és Rómáról kereszteltük volna el. Azzal érveltem, hogy ha már Budapest egyik kerülete testvértelepülésünk, akkor ne mindössze egy kis zsákutcát nevezzünk el a magyar fővárosról. Ugyanakkor az is eléggé nevetséges lett volna, hogy a romák lakta hidegvölgyi putrik közelében a főutat Rómának hívják” – mondta el Bakos Levente. Az RMDSZ-es tanácsos által javasolt módosítást a román önkormányzati képviselők is támogatták. A testület arról is döntött, hogy az épülőfélben lévő Belvedere negyed közepe a Testvérvárosok Parkja nevet viselje.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

2012. március 14.

Körömfaladék
1848-ban nem így volt…
Ne gondolja, hogy mindössze pár nap választ el a századik születésnapomtól – láttam jobb időket is, uram. No, annyira népszerű azért nem voltam, hogy az MTA-n is autogramot kérjenek tőlem, de azért akadt egy-két színhely, ahol azonnal kikapcsolták a készüléket, ha beszélni kezdtem. Friss a kiflije? Istenem, milyen rég nem ettem friss kiflit. Köszönöm, de mint látja, kávéra sem jut már nekem. Ha megtisztelne. Maga igazi úriember, nem volt véletlenül ott 1990 nyarán Segesváron, amikor Gyalu, vagyis Gelu Pateanu azt mondta volt, hogy az ő egyetlen megbízója: a lelkiismerete?...
Meglepődik? Talán nem is tudja, ki volt Gyalu? Mikes Leveleskönyvének románra fordítója? Ó, uram, elregélem.
Az a lelkiismeret, amely arra késztette, hogy súlyos vádak terhe alatt merjen, akarjon és szeressen magyarbarát lenni. Miért éppen magyarbarát? Összerázta a sors a magyarokkal. Ez nem azt jelenti, hogy másnak nem ugyanolyan barátja. De ott izzik benne, hogy akit a legjobban ütöttek, amellé szeret állni. Néha rogyadozó térddel, de makacsul összeszorított fogakkal. Kívülről tudom, kedves uram: – Többször voltam itt, többször mertem szót emelni. Ma már nem ezt teszem, hanem vadul fogok üvölteni, mert olyan dolgokba is ütközöm, amelyeket nem lehet meg nem történtté tenni, nem lehet mindenféle szelíd mosolyokkal elkendőzni.
És még azt is mondta, hogy Petőfi nemcsak a március 15-i szózattal lepte meg az emberiséget, hanem bevésett valamit a világ öntudatába: a világszabadságot! Gyalu ennek a gyönyörű elvnek a nevében kérte az embereket, hogy legyenek türelmesek, ameddig lehet és muszáj türelmesnek lenni. És aki a hídfő másik oldalán áll, az legyen megértő, és óvakodjék a szélsőséges gondolkodástól.
Honnan tudom ezt, uram? Sokat tudok. Rendszerint megvernek érte. Ha arannyá válna minden pof, amit a tudásomért kaptam, a Rotschildok hozzám járnának kölcsönért. Kezdő tanár koromban egy falusi bodegában énekelni kezdtem, hogy ezernyolcszáznegyvennyolcban nem így volt. Azonnal rám csapott a milicista, hogy ácsi, a többit majd az őrsön. Kapatos állapotomban huzakodtam; ütve-rúgva terelgetett. Jegyzőkönyvet vett föl, hosszan pirkált, izzadt derekasan, látszott, nem kenyere az írás, jó órába telt, míg az elejét (ma úgy mondanók, a preambulumát, szép kis szitokszó, ugye) összehozta, végre jött a lényeg: ha 1848-ban nem úgy volt, akkor hát hogy is volt 1848-ban?!
Na, ekkor kaptam csak igazán nagy ruhát. A bunkó majdnem az egész nótát leírta, mire tudatosodott valahogy a faggyúhájas kobakjában, amiről szól.
Nem sokat koptattam a katedrát, kedves uram. Tudja, ki volt Ecsedi Kovács Gyula? Elmondom fejből magának. A segesvári síkon 1899. július 31-én a Petőfi Társaság nagyszabású ünnepet rendezett, a szabadságharcban ötven évvel azelőtt oly különös módon eltűnt nagy költő, Petőfi Sándor emlékére. A rendezőség fényes programot állított össze, amelyben az akkori Magyarország legjelentősebb nevei szerepeltek. Jókai Mór írta az egykori barát és költőtárs emlékét felidéző ünnepi köszöntést, amelynek előadását az ország legkitűnőbb drámai színészére, Ecsedi Kovács Gyulára, a Petőfi Társaság tagjára bízta a rendezőség. Belefogott a szárnyaló óda érzelmektől átfűtött szavalatába, teljes és valódi átéléssel tolmácsolta a jelen lévő Jókai gondolatait. Az óda felénél túl járva egyszer csak megcsuklott hangja, majd szava elállt, s mindenki legnagyobb megdöbbenésére a nagy színész hirtelen összeesett. Már haldokolt, amikor leemelték az ünnepi emelvényről, s percek múlva befejezte földi pályafutását. Egykori példaképéhez, Egressy Gáborhoz hasonlóan őt is előadás közben érte a halál, akárcsak Prohászka Ottokárt, a lánglelkű püspököt az egyetemi templom szószékén.
Na, mit szól ehhez? A Köllő Miklós Petőfi-szobrához, amely ma Kiskunfélegyháza főterét díszíti? És a segesvári Ladea-szoborhoz? Elvitték, mert ledőlt előtte a várfal. (Kár, hogy nem ütötte agyon, akire gondolok.) Hát az utolsó vacsoráról Székelykeresztúron? Az öreg tanúról, Petőfi vén körtefájáról... Sírjáról a timafalvi temetőben? Hát a Zeyk Domokos emlékművét Héjjasfalván: ismeri? Az Ispánkút. Mond magának valamit? A turulmadaras emlékmű és a többi szobor a múzeumparkban? Haller Lujza neve?
Netán ön is odavaló? Ó, bocsánat. Akkor nem erőltetem. Uram, tartozom egy őszinte vallomással. Ezek idekinn mind surmók, egytől egyig. Az itteni első verést ugyancsak március idusán inkasszáltam, mivel akkor még nem tudtam, mi hol van Budapesten. Megkínál egy cigarettával? Ja. Kösz. Na szóval. Elsütöm én a kedvenc poénomat: 1848-ban nem így volt. Ismeri a részleteket? Akkor még az öregisten legény volt, ja. Ettől gurult be annak idején a milicista is. Van még szó benne Szent Péterről, aki egy szál ingben s gatyában kísérgeti, na kit, ki nem mondom: a bálba. De én akkor, friss repatriáltként (mit csodálkozik, Páskándi Géza is így mondta!) nemcsak azt nem sejtettem, hol vagyok (tök berúgva, az sem mellékes mint szempont), de azt sem, hogy ennek a nótának miféle helyi konnotációi forognak a nép között, kedves uram... Hogy a gatya zöld-fehér, és a borzalmasan alpári nóta hirtelen átcsap a “Hallod-e, te kőrösi lány”-ba, csakhogy dózsás identitással, akit a huszárok helyett a fradisták tesznek boldoggá kilencszer is. Kedves uram, egy újpesti kocsmában ilyet dalolni (bár csak az első szakasz végéig jutottam el) – kész őrület. Szerencsére a kórteremben volt tévé, onnan néztem az ünneplést ország- és Erdély-szerte... A bordáim is valamelyest behegedtek, de mély lélegzetet azóta sem tudok venni.
Itt, ebben a kis vecsési “székely lebujban” nem nagyon tudok mit mondani önnek, uram. Dsida Jenő írta: aki még nem volt magyar, nem tudja, mi a fájdalom. Hát én voltam már magyar, kedves uram. És azt is megértem, amit Ady a maga sajátos módján így fejez ki: aki egyszer a magyarba rúgott, szinte kedve támad újabb rúgásra...
Istenem, valami rosszat találtam mondani? Kérem, ne nézzen ilyen komor szemekkel. És szóljon a barátainak, hogy ne bántsanak.
Úgy ismerem a várost, mint a tenyeremet. Jó estét, uraim! Beszélek románul. Isten hozta önöket Budapesten, a végtelen lehetőségek városában! Bárhová szívesen elkalauzolom önöket, ügyintézést is vállalok, rendelkezzenek velem. Bună seara tuturor! Vorbesc româneste, domnilor. Va pot călăuzi oriunde doriţi dumneavoastră. Ofer consultanţă pentru orice domeniu. Bine aţi venit la Budapesta, oraşul tuturor posibilităţilor!
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)

2012. július 17.

A közösségért Héjjasfalván
A Héjjasfalvi Református Egyházközség és a Héjjasfalvi Kulturális Egyesület kéz a kézben igyekszik a helyben élő lelkek ápolására, gazdagítására. Összefogjuk és összefonjuk a hitnek, szellemi és népi szálaknak fonalát, oly módon, hogy bizalmat keltsünk a megmaradásra, értelmet a munkálkodásra és közösségi életre nézve. Tevékenységeink, rendezvényeink is erre céloznak; így született meg legutóbb a Falva Találkozó gondolata, amelyet meg is szerveztünk július 8-án, vasárnap.
Saját falvaink jelenlegi és hazalátogató népe mellett meghívást intéztünk olyan települések egyházközségei felé is, melyek szintén a -falva nevet viselik. Így látogatott Héjjasfalvára képviseletben Magyarkirályfalva, Sövényfalva, Désfalva, Abosfalva, Mikefalva, Fiatfalva, Alsóboldogfalva, Bikfalva, Lécfalva, Kézdimárkosfalva, és ünnepeltünk együtt a Falva Egyházközségek I. Találkozóján. A templomi istentiszteleten a résztvevők gazdagodhattak a hitbeli táplálékkal, melyet Isten igéje kínál, és a szellemi-történeti beszámolók által, melyeket a megjelenők elhoztak hozzánk. Megtudtuk így az illető -falva neveknek a tényeken vagy legendákon alapuló eredetét, és betekintést nyertünk a közösségek életébe. Jelképértékkel bírt az az állótérkép, mely kézi kivitelezéssel készült, és magán hordozza Erdély több mint 200 -falváját, melyek között a magukét képviselők a bejelölt helyre feltűzték templomukról készített fényképüket. A térkép, az igék, a szeretetteljes gondolatok felemelő érzést nyújtottak, ugyanakkor büszkén és meghatódva hallgattuk a helyi Zeyk Domokos Fúvószenekar szolgálatát, szemléltük a felsorakozó népviseleteket, adhattunk és vehettünk át XIII. századi templomos emléklapokat, könyvjelzőket. Az együttlét bográcsos szeretetvendégséggel és asztalitenisz-bajnoksággal folytatódott, mely alkalmat kínált a közvetlenebb ismerkedésre, a -falvák és emberi lelkek egymáshoz való közeledésére.
Vendégeink hazautazása után mi, héjjasfalviak még szorosabb összefogásban folytatjuk elkezdett munkánkat. Vakációs hetet szervezünk gyermekeink számára, furulyakört indítunk, mely iránt nagy a lelkesedés iskolásaink részéről, akik tanulmányaikat több helyen folytatják, de ezáltal is itthon, együtt gyarapodhatnak; a helyi újságot, a gyülekezeti lapot továbbra is kínáljuk olvasóinknak; közeleg a július vége és közismert nevén a Petőfi-ünnepély, melyet igyekszünk a lelkekbe is visszahonosítani, nemcsak az emlékhelyek mellé; óvodánk támogatásával buzdítunk családokat az anyanyelvi oktatásban való megmaradásra, ifjúságot, fiatal házasokat hívunk közösségi együttlétekre, akár kirándulásra, s minden alkalmat megragadunk arra, hogy a helyi magyarság egyházában és nemzetében öntudatosan lépjen előre. E célkitűzések megvalósítására irányuló fáradozásainkat anyagiakkal buzdította a Communitas Alapítvány, Maros Megye Tanácsa és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., melyekért ezúton is köszönetet mondunk.
Napok, hetek, nyarak, alkalmak és ünnepek tovaszállnak, újakat indítunk és szervezünk, ápolunk és igyekszünk. Ablakon kinézve, felkeléskor és lefekvéskor, e két mozzanatot átfogó minden időpontra nézve a templom napórájának felirata arra emlékeztet: Ora et labora. Az egyházközség és az egyesület kéz a kézben, imádkozva dolgozik az egyházért, a faluért, céltudatosan a közösségért. Iszlai Júlia
Népújság (Marosvásárhely)

lapozás: 1-30